A korkedvezményes nyugdíjak felszámolása után pár évvel nagyon úgy tűnik, hogy a válságcunami elérte az öregségi nyugdíjakat is, és bocsássanak meg nekem, nehezen tudom elképzelni, hogy a nyugdíjasok érdekében sürgős és hatékony állami beavatkozások fognak történni.
A nyugdíjak megmentését a munkavállalók helyzetének, és bérszínvonalának rendezését már régen el kellett volna kezdeni, hiszen már évekkel ezelőtt tudott volt, hogy ha nem rendeződik a helyzet, pár év múlva a már megállapított ellátásokat is le kell faragni. Erre most kormányzati körökből felreppen a hír: 2017-re komoly gondok lehetnek a nyugdíjak állami finanszírozásával.
Ezeket a komoly gondokat az elmúlt évtizedek politikus generációinak tisztességes hozzáállásával és nemzetpolitikai felelősségével elkerülhettük volna. Orvosolható lett volna a nyugdíjrendszert befolyásoló legkomolyabb probléma, a magyar népesség csökkenése, amit évtizedek óta tudunk, állami szinten mégsem tettek a népesség növekedését elősegítő intézkedéseket.
Így aztán a 70-es évek óta egyre kevesebb gyermek születik, a visszaesés a kilencvenes évek átlagához képest 20 százalékos, a hetvenes évekéhez képest pedig 50%-os. A több évtizedes demográfiai problémát tetézi, hogy a gazdasági helyzet miatt a kivándorlás mára háborús veszteséggel felérő méreteket öltött. Az elmúlt években 600.000 magyar menekült külföldre, ebből 300.000 20-as 30-as korosztály, nem csoda hogy a halmozott problémák miatt 3-4 év múlva már valóban képtelenség fenntartani jelenlegi szinten az állami nyugdíjak finanszírozását.
Politikusi körökben hatalmas a tanácstalanság, az ismert állami beavatkozások (adóztatás, elvonás) nemigen jöhetnek szóba, az állami bevételek a kiadásokat is alig fedezik, (vagy inkább azt sem) a járulékot tovább képtelenség emelni, hiszen már így is világelsők vagyunk az elvonásokban, a „dübörgő” gazdaságból sem lehet már újabb forrásokat átcsoportosítani.
Akkor hát mi lesz? Félek káosz, és jogos elégedetlenség. Nem beszélnek róla nyíltan, de a nyugdíjrendszer átalakítására a megszokott „komoly válságkezelési módszereket” terveznek, vagyis „takarjuk el, ha nem látszik nincs is, ha nem beszélünk róla nincs is”. Pedig a megoldás egyszerű: munka kell az embereknek, mert ha nincs munka, nincs miről beszélni.
A versenyképes munkaerőpiac nálunk azt jelenti, hogy minden egyes álláshelyre 21 munkanélküli jut, akiknek a harmada már ellátatlan.
A „munkaerő piaci túlkínálat” kialakította : „Hanem tetszik mehetsz, van helyetted száz másik” munkaadói szemléletet, ami brutálisan leszorította a béreket is.
Kérdezem: Hogyan akarjuk a nyugdíjakat kitermelni, ha az átlagkereset az uniós átlag 26,8 százaléka, ha mára szegénységspirál alakult ki, ha 2012-ben 1,5 millió ember (egy főre jutó) jövedelme nem haladta meg a havi 66 ezer forintot, ha létminimum alatt él a lakosság 40 százaléka, ha egymillió ember mélyszegénységben él, ha 600 ezer embernek sem jövedelme, sem ellátása sincs. És mindezek miatt a járulékokat fizető lakosságnak előbb utóbb nyugdíja sem lesz.
Nincs min gondolkodni, tovább szakérteni, ahogy mondani szokás, lefőtt a kávé. Amíg milliók nem jutnak munkához és tisztes megélhetéshez méltó jövedelemhez, addig sem demográfiai egyensúlyt teremtő gyermekvállalásról, sem állami adóbevételről, sem stabil, államilag finanszírozott nyugdíjrendszer nem beszélhetünk.
(Tatár J.)
magyartudat.com
1901-től kellene vizsgálni a szociális és népességi öszehasonlittó
adatokat kissebségi és általános adatok alapján!Europai és gyarmattartó országok viszonylatában és nyugdijak viszonylatában!
Nem tudom kinek az agyában született ez a rém álom ,de ahogy írja majd két millió ember él mély szegénységben ,…ezek az emberek azért még élnek ,de a nyugdíj állami megszűnése után 3 millió ember pár hónapon belül a temetőbe kerölne ,mert egyszerűen éhen halna , üzenem a cikk írónak ,hogy mikor bombázták Budapestet a postás akkor is vitte a nyugdíjat … amíg jobboldali kormány van hatalmon a nyugdijak érkezni fognak nem kevesebb ,hanem szerény mértékben ,de évente több, ,tehát jó évtizedre bíztos a nyugdíja mindenkinek …
Erről az írásról nekem is az jutott eszembe, mint a fentebb hozzászólónak. Például az első világháború után Olaszország lakossága kb. 20 millió volt, a rossz körülményekből milliók tántorogtak ki Amerikába, ennek ellenére a második világháború után a még mindig rossz körülmények ellenére 50 millióra szaporodtak. Tehát nálunk más bajok vannak a lelkekben is! És ebben nagymértékben közrejátszik Trianon, majd a komcsi elnyomás, a ’70-es években forgalomba jött fogamzásgátlók és még hosszan sorolhatnánk. Ám aki itt élt, az ugyis tudja….
Néhány adatpontositás:
A mélyszegények száma kb. 4 millió napjainkban,
a nyugdij megszünése nagyonis reális lehetőség,
ugyanis fiatalok tömege hagyja el az országot,
valamint aki még itt van, nem akar itthon maradni,
illetve családot alapitani,
köszönhetően a mai kormány folyamatos hatalmi, gyűlöletkeltő kampány munkájának.
Igy a nyugdij alapja, bázisa megrendült, töredezik.
Csak azért van még nyugdij, mert a szavazataikra szükségük van a választásokon, de bármikor bedőlhet
Minden más csak propaganda – hazugság, hülyitik a
jónépet, aki viszont még mindig sok mindent bevesz,
ahelyett, hogy a józan eszét használná.
Ha nincs folyamatos munkaerő utánpótlás,
a nyugdijrendszer összeomlik.
Ilyenkor a tartalékok felélése folyik, lásd Görögország,
akiket az Uniós kölcsön mentett meg az államcsődtöl,
ideiglenesen …..
Mivel nálunk is hasonló a helyzet, már a tartalékokból kell fizetni a nyugdijat, de az elmegy az
állami propaganda-gépezetekre (köztv-rádió, net …),
stadionok és még ki tudja mennyi durva pazarlásra.
Igy mi is rákényszerülünk a folyamatos külső támogatásra, amit viszont éppen eljátszunk.
Ez egy hajszálpontos diagnózis „hadfi”.