![](https://magyartudat.com/wp-content/uploads/vizsgázók.jpg)
A közép- és felsőoktatási intézményekben napjainkban sok fiatal ad számot tudásáról. Gyakorló vizsgáztatóként – több évtizedes tapasztalataim alapján – írok olyan szóbeli vizsgákon alkalmazható praktikákról, amelyek körültekintő alkalmazása biztos sikerhez vezet.
Abból induljunk ki, hogy a vizsgabizottság soha nem arra kíváncsi, mit nem tudunk. Tanulmányaink során bizonyára sikerült annyi ismeretet összegyűjteni, amely segítségével tájékozottakká váltunk az adott szakterületen.
A vizsgaterembe történő belépés során a vizsgáztatókban azonnal kialakul egyfajta összkép a jelöltről, amelyet a felelet során nem könnyű korrigálni. Érthetően, határozottan köszöntsük tehát a bizottságot (lehetőleg nem „jónapot”, hanem a vizsgáztató hölgyeknek: „kezét csókolom”, az uraknak pedig: „jó napot kívánok” kifejezést használva). A vizsga megkezdése előtt figyeljünk metakommunikációnkra. Ne vigyorogjunk, ne fakadjunk sírva, ne csodálkozzunk rá arra, hogyan is kerültünk az adott szituációba. Tegyük félre otthoni, munkahelyi, érzelmi problémáinkat, csak az alkalomnak megfelelő maximális teljesítményre koncentráljunk.
A tétel kihúzását követően legalább 15 perc áll rendelkezésre mondanivalónk kidolgozására. Célszerű ezt az időt arra használni, hogy gondolatainkat vázlatos formában papírra vessük. Soha ne legyünk annyira magabiztosak, hogy semmit nem vetünk papírra, később ugyanis eszünkbe juthat néhány olyan fontos információ, amelyet célszerű lett volna megosztani a vizsgáztatóval. A logikusan felépített mondanivaló vázlatos ismertetése a téma kifejtése előtt lenyűgözi a vizsgáztatót! Nem szerencsés éppen ezért gondolatainkat szóról-szóra, rendezetlenül összeírni és felolvasni.
Tételünk ismertetése során mindig próbáljunk arra gondolni, hogy az általunk átadott információ teljes újdonság erejével hat a jelenlévőkre. Triviálisnak vélt ismereteink gyönyörűen körbefonhatják a lényeges tartalmat, mindemellett segítik a folyamatos, nyökögésektől mentes beszédtechnika alkalmazását, hiszen mondanivalónk ismertetése közben marad elegendő idő a lényeg határozott kifejtésére.
Tételt soha vissza nem adunk! Kitartással, indulataink leküzdésével a végsőkig tessék kitartani amellett az alapgondolat mellett, hogy készültem a vizsgára, tehát abszolút tájékozatlan nem lehetek! Mindemellett kérdező tanáraink is segítő szándékkal ülnek velünk szemben, segítségükre tehát biztosan számíthatunk. (Természetesen csak abban az esetben, ha nem teljesen tájékozatlanul vesz részt valaki a vizsgán.)
Mondanivalónk befejezését követően ne sóhajtozzunk, ne kezdjünk mindenféle locsogásba, magyarázatba. Magabiztosan vegyük tudomásul, hogy a továbbiakban már nincs miről beszélni, némi alázattal várjunk a bizottság értékelésére. Soha ne türelmetlenkedjünk, ne faggatózzunk érdemjegyünk iránt, hiszen bizottság előtt tett mondanivalónk minősítését a vizsgabizottság elnökének jóvá kell hagynia (tehát az érdemjegy kialakítására a vizsgáztató tanár csak javaslatot tesz). Köszönjünk el udvariasan, ugyanolyan határozottsággal, ahogy beléptünk a terembe.
Néhány gondolat a külső megjelenésről: a vizsga hagyományokon alapuló számonkérés, tehát a konzervatív külső megjelenés elengedhetetlen! Fiatal csinos hölgyeim és uraim, abból induljanak ki, hogy a sötét öltöny és kosztüm önöknek áll legjobban! A szebbik nem gyönyörű képviselői a szóbeli vizsga napján hagyják a ruhásszekrényben mélyen dekortált felsőiket és miniszoknyáikat, a hosszú műkörmök és a túlzott smink sem az alkalomhoz illő. A fiatal urak pedig legyenek szívesek tükör előtt megigazítani nyakkendőiket és nem árt a cipőjük tisztaságára ügyelni indulás előtt. Az öltöny nadrágjából kikandikáló csupasz lábszár kiábrándító és hanyag külsőt kölcsönöz. Válasszunk az öltöny színéhez illő, megfelelő hosszúságú zoknit. Frizuránk legyen ápolt, de nem kirívó.
A harmonikus összkép kialakításához és az eredményes vizsgához mindenkinek sok sikert kívánok!
magyartudat.hu