Bizonyára sokan emlékezünk arra a napra, amikor izgatottan vártuk haza az utolsó hadifoglyot, Toma Andrást.

Újfehértón született 1925. december 5.-én – Nyíregyházán hunyt el 2004. március 30.-án. Magyar katona, volt hadifogoly.

Négyéves korában elvesztette édesanyját.

A Nyíregyháza melletti Sulyánbokor volt lakhelye, amikor 1944-ben besorozták az I. magyar hadseregbe, amellyel a Felvidéken átvonulva, Auschwitz és Krakkó környékére ment.

Itt esett hadifogságba 1945. január 11-én. Ukrajnán és Fehéroroszországon keresztül szállították a mai Szentpétervár közelében lévő bokszitogorszki (Бокситогорск) táborba.

Amikor megbetegedett, innen a mintegy 1000 kilométerre keletre található bisztrjagi (Быстряги) táborba szállították.

A megerőltető út annyira megviselhette, hogy tábori kórházba került, ahonnan 1947 januárjában beutalták a kotyelnyicsi (Котельнич) elmegyógyintézetbe.

Mivel a Szovjetunióban hadifogolytáborból kórházba, pszichiátriai intézetbe utalt embereket törölték a hadifoglyok névsorából, Toma András kikerült a magyar hatóságok látóköréből.

Egy cseh nyelvész jelzése alapján, hosszas kutatómunkát követően, orvosok, újságírók, egy kárpátaljai magyar rendőr és közel száz ember segítségével találtak rá a kotyelnyicsi elmegyógyintézetben, ahol Tamás András (Андраш Тамаш) néven tartották nyilván.

Dr. Veér András utazott ki megvizsgálni, aki megállapította, hogy Toma minden kétséget kizáróan magyar.

Ezt követően hozták haza 2000. augusztus 11-én.

Hazatérése után a honvédelmi miniszter előléptette tartalékos főtörzsőrmesterré, és – mivel szolgálati viszonya folyamatos volt – kifizették elmaradt illetményét.

A volt katona családját DNS-vizsgálat során találták meg.

A 74 éves férfit féltestvére, Anna vette magához és ápolta haláláig.

Toma András hazatérésének híre bejárta a világot: 137 országban tudósítottak róla, a megbecsülés és a szeretet jegyében beszéltek az „utolsó hadifogolyként” ismertté vált emberről, aki ötvenhárom év után térhetett haza Oroszországból.Hazatérése után négy évet tölthetett el családjával, mielőtt 2004 márciusában az Úr magához szólította.

Toma Andrást, aki a sok megpróbáltatás dacára sem felejtette el magyar voltát.

Sok százan búcsúztatták a nyíregyházi Nagytemetőben.

Egyik utolsó üzenetét húgának címezte egy darab papíron:

Hazádnak rendületlenül légy híve, oh magyar.

Szócsinné Vitéz Véber Ottilia

Magyar Tudat

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

Az anonim látogatóazonosító (cookie, süti) egy olyan egyedi - azonosításra, illetve profilinformációk tárolására alkalmas - informatikai jelsorozat, melyet a szolgáltatók a látogatók számítógépére helyeznek el. Fontos tudni, hogy az ilyen jelsorozat önmagában semmilyen módon nem képes a látogatót azonosítani, csak a látogató gépének felismerésére alkalmas. Név, e-mail cím vagy bármilyen más személyes információ megadása nem szükséges, hiszen az ilyen megoldások alkalmazásakor a látogatótól a szolgáltató nem is kér adatot, az adatcsere voltaképpen gépek között történik meg. Az internet világában a személyhez kötődő információkat, a testreszabott kiszolgálást csak akkor lehet biztosítani, ha a szolgáltatók egyedileg azonosítani tudják ügyfeleik szokásait, igényeit. Az anonim azonosítók személyes adatbázissal nem kerülnek összekapcsolásra. A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás