Bankói Pajtás Ernő a Koronaőrség utolsó parancsnoka Miskolcon született 1896. október 25-én – Grabenstättban hunyt el 70 évvel ezelőtt, 1950. december 5-én.
A kismartoni császári és királyi katonai főreáliskola elvégzése után 1914–1915 között a bécsújhelyi császári és királyi katonai akadémián tanult.
1915. augusztus 18-án hadnagy lett a császári és királyi 34. gyalogezrednél.
Részt vett az első világháborúban, majd a honvédség csapattisztje volt Egerben. 1917-ben főhadnagy lett.
1919-ben a Magyar Vörös Hadseregben teljesített szolgálatot.
1919–1921 között a Nemzeti Hadsereg, illetve a Magyar Honvédség kötelékébe kerülve az Abaúj-Torna vármegyei katonai parancsnokságnál volt.
1921–1924 között a miskolci 7. vegyes dandár parancsnokságon beosztott tiszt volt.
1924-ben a 14. honvéd gyalogezred parancsnoka volt.
1924–1925 között Egerben elvégezte az úgynevezett Szabályismertető Tanfolyamot.
1925-ben százados lett. 1925. augusztus 1-én Budapesten a 2. honvéd gyalogezred parancsnoka lett.
1928–1935 között a 2. kiképző zászlóalj 1. század parancsnoka volt Kiskunhalason.
1934–1935 között a törzstiszti tanfolyam hallgatója volt. 1935–1937 között a 3. kiképző zászlóalj parancsnoka volt Esztergomban.
1945 után külföldön élt.1937. augusztus 1-én lett a Honvéd Koronaőrség tisztje (1939-től alezredesi, 1942-től ezredesi rangban), 1943–1945 között parancsnoka volt batizfalvy Máriássy László után.
1944-ben a Szent Korona a Szent Jobbal együtt Veszprémbe, 1945-ben Kőszegre került.
Salzburg közelében lévő Mattsee községben 1945. április 26-án elásatta.
Hadifogságba esett; 1945 nyarán elárulta a Korona hollétét.
1993 szeptemberében hamvait Magyarországra hozták, és a sitkei Római Katolikus templomban búcsúztatták.
Végső nyughelye, a Farkasréti temetőben található (9/1-1-11/12.).
Sírját magyar színű szalag díszíti; jelentős szerepe volt a magyar nemzet történelmében.
Posztumusz vezérőrnagy lett.
Pius-rend lovagkeresztjével tüntette ki magát 1939-ben.
Szócsinné Vitéz Véber Ottilia
Magyar Tudat
