RÁKÓCZI IMÁJA
„A te kezedben van szívünk, Uram,
Döfd át szereteted nyilával,
Gyújtsd fel a lomhákat,
Vezesd vissza az eltévelyedetteket,
Világítsd meg a vakokat,
Lágyítsd meg a hajthatatlanokat,
Bátorítsd meg a habozókat,
Tanítsd a tudatlanokat,
Gyarapítsd bennünk a hitet,
Gyújtsd fel a kölcsönös szeretet
lángját,
S újra és újra kérlek,
Add, hogy szereteted gyarapodjék,
Hogy ez az isteni láng
Eméssze föl viszálykodásainkat.” 
Cum Deo pro Patria et Libertate !
1703. június 16.
a dicsőséges Nagy Magyar
Rákóczi Szabadságharc ünnepe
II. Rákóczi Ferenc a Nagyságos Fejedelem a magyar történelem legkiemelkedőbb személyisége. Családja nagy részét a Habsburgok meggyilkolták, 12 éves korában családjától elszakították, örök életére száműzték szeretett hazájából. II. Rákóczi Ferenc aki mindenét – családját, országnyi vagyonát – feláldozta a nemzetéért, amit kibontott zászlójára írt, azt híven követte s a megalkuvás helyett inkább a száműzetés keserű kenyerét választotta, semmint esküjét megszegje. Csodálatos nagy szabadságharcát az akkori világ a legnagyobb függetlenségi háborúnak tekintette. Napjainkig nem hogy boldoggá nem avatták, hanem a hivatalos politika a nyolc évig tartó szakadatlan háborúra az abban a hazájáért meghalt sok-sok tízezer áldozatra és a szabadságharc ünnepnapjára június 16-ikára sem emlékszik. De mi nem felejtünk, dicsőséggel adózunk a kiváló írónak, tudósnak és hadvezérnek, a Nagyságos Fejedelemnek és emlékezünk a magyar függetlenségért életüket adó hős kuruc katonáira.
II. Rákóczi Ferenc 1700-ban Magyarországot járva rettenetes benyomásokra tett szert.
„Szegény alattvalóimat a telelő német katonaság tönkre tette, panaszaik miatt sokat bánkódtam. A császári katonaság eljárása a pogány zsarnokságra hasonlított. Fizetésképtelen férfiak asszonyain erőszakot követtek el, a gyalázatot a férjek jelenlétében hajtván végre. Másokat megkorbácsoltak, sokan belehaltak az ütlegelésbe…”
Ünnepeljük a nagy királyainkkal azonos rangú fejedelmi uralkodót, a magyar nemzet hősét, II. Rákóczi Ferencet és a nyolc éves szakadatlan honvédő szabadságharc emlékét a Rákóczi Szabadságharc napján. A Magyar Szent Korona Országainak szinte minden népe együtt küzdött a Kárpát-medencében a Nagyságos Fejedelem által adományozott „CUM DEO PRO PATRIA ET LIBERTATE” lobogó alatt. Nemzeti ünnepünkön emlékezzünk a dicsőséges Nagy Magyar Rákóczi Szabadságharc 308 évvel ezelőtti kezdetére 1703. június 16-ra. Ekkor, felsővadászi II. Rákóczi Ferenc a német-római birodalom hercege a következő felhívását küldte a keresztény Európába.
Kiáltvány!
„Örök emlékezetül! Ismét felszakadnak a híres magyar nemzet sebei, a nemzet megsértett szabadságának annyiszor mostohán kezelt sebesülése, s most már az a veszély fenyeget, hogy az egészséges törzset is a végső halálos pusztulásba dönti… a nemzetet, mely… vérének hullatása és áldozatok árán kiváló dicsőséggel védelmezte… az egész kereszténységet… megfosztják hadi érdemeitől, s… páratlanul megcsúfolva egy idegen népnek vetik oda prédául.”
Rákóczi 1703. június 16-tól kezdve a Habsburg-uralmat gyűlölő magyarok élére áll. Sorsa ekkortól egybefonódik hazájával és a nemzet sorsával. A lengyelországi Brezán várából szólítja harcba Magyarország minden nemes és nemtelen lakosát. II. Rákóczi Ferenc aki születésétől volt a birodalom hercege, 1703. június 16-án jelképesen a Kárpátokon keresztül, a Vereckei-hágónál átlépte a magyar és a Rákóczi hercegség határát. Ezzel a népi kezdeményezésű felkeléssel megkezdődött a nyolc évig tartó Nagy Magyar Rákóczi-szabadságharc. Kezdetben a kurucokkal együtt harcoltak a lengyelek, svédek, franciák, bajorok és a Szent Korona országaiból a ruszinok, akikhez rövidesen csatlakoztak mint egységes kuruc hadhoz a szlovák, a román és kis létszámban a német fegyvert forgató lakosság. Az évszázadok során a megszállók önkénye és a történelem vihara elpusztította a szabadságharcban elesett hős katonájának nevét és síremlékét. Áldott emlékük lelkünk mélyén örökre fennmarad. A Kárpát-medence népei, a magyar nemzet három évszázada Szent Istvánhoz, Szent Lászlóhoz és Mátyás királyhoz hasonlóan szimbólumokon és a szívükben őrzik II. Rákóczi Ferenc, a Nagyságos Fejedelem emlékét, és dicsőséges szabadságharcát.
Forrás : HEGYVIDÉKI Trianon Társaság
magyartudat.hu
A „legkiemelkedőbb” jelző túlzás, vannak többen is Vele együtt akik erre alkalmasak.
VaIamint idézet az írásból.
” Napjainkig nem hogy boldoggá nem avatták, hanem a hivatalos politika a nyolc évig tartó szakadatlan háborúra az abban a hazájáért meghalt sok-sok tízezer áldozatra és a szabadságharc ünnepnapjára június 16-ikára sem emlékszik”
Nem értem,
miért a „hivatalos politika” a mérvadó, miért nem a magyar történelem ismerete ?
Már megint másoktól várjuk, hogy majd megmondják mi a jó és mi a rossz …..
A magyar történelem, irodalom, nyelvtan lassan csak egy szűkebb kisebbség hóbortja.
Bezzeg más országokról (is) megy a butaságok tömege a neten lógó számítógépeken,
miközben még a magyar történelmet sem ismerjük. Hiteltelen adathalmaz az eredmény.