Kép: Szendrei Art
Attila halála után hamarosan széthullott a hun birodalom.
Hiába fogadkoztak a temetéskor fiai: Aladár, Ellák és a legkisebb és legkedvesebb, Réka fia Csaba.
Alighogy sátraikba tértek, megkezdődött a viszálykodás Attila kardjáért – a hatalomért.
S a hunok, akiket az ellenség egyetlen csatában sem tudott legyőzni, elemésztették egymást: Aladár hívei azokat, akik Ellákot akarták Attila utódjának, Ellák hívei azokat, akik bátyja mellett fogtak fegyvert, s mindkettő Csaba népét is, hiszen róla mondotta volt a jóslat, hogy Attila halála után ö lesz a hunok megmentője.
***
Feldúlt szálláshelyek mutatták az utat, ahol a fejedelemfiak egymást pusztító seregei elhalad- tak: üszkös maradványai a korábban virágzó élet-
nek. Halomra ölt nők, gyermekek, szétkergetett csordák, nyájak mindenfelé.
Végül a harcokban Aladár is, Ellák is elesett.
Maroknyi hívével egyedül Csaba tudott elmene- külni a fellázadt rabszolganépek elöl.
Keletnek indult, ahol a hun hagyomány szerint valamikor őseik is laktak, s ahol bizonyára még élnek Hunor testvérének, Magornak ivadékai.
Csaba maradék seregével együtt menekült a maradék asszonynép s a gyermekek, akik közül a nagyobbacskák már lóháton ülve segítettek terel-
getni a megmaradt állatokat a had nyomában.
Így érkeztek Erdély hegyes-völgyes tartományába, ahol aztán az üldözök nyomukat veszítették.
De már erősen megfogyatkozott a hun nép is, fáradtak, elgyötörtek voltak.
Letáboroztak hát, lovaikat, barmaikat megitatták a Küküllő vizében, aztán
felverték sátraikat a folyó-közeli lankákon.
Évek jöttek, évek mentek.
A hunok maradékai megnyugodtak.
Itt zordabb volt ugyan az éghajlat, mint a Duna-Tisza közén, de volt fa, amiből házat lehetett építeni s tél idején oda behúzódni.
A folyók-patakok lankáin, az erdők tisztásain pedig a jószágnak is került legelő.
Csaba azonban mindegyre visszaemlékezett a jóslatra, s egy szép napon úgy döntött: a fegyverforgató nép egy részével továbbindul kelet felé,
hogy Magor ivadékait segítségül hívja, s visszaszerezze Attila örökségét.
– Én most elindulok tovább, napkeletre – mondotta -, hogy testvéreinkkel együtt térjek vissza.
Te pedig addig, jó népem, itt székelj!
És ha valami baj történne, csak küldjetek utánunk, tüstént itt leszünk.
Azzal útra kelt.
Az itt maradt nép nem sokáig élhetett békességben: a hunok által egykor leigázott népek felfedezték szálláshelyeiket és haddal támadtak rájuk.
Csabát a Kárpátok koszorúján túl érte utol a futár.
Tüstént visszafordult és szétverte az ellenséget.
Másodszorra már a Dnyeszteren túlra kellett utána nyargalnia a vészhírt hozó lovaslegénynek.
Csaba most is idejére visszaérkezett, s ezúttal az utolsó emberig levágta a békés szálláshelyeket dúló ellenséget.
Sok-sok esztendő telt el azután.
Akik gyermekként jöttek ide Csabával a Duna-Tisza közéről, ősz hajú, ősz szakállú vének lettek.
Az ö gyermekeik őrizték már a jószágot a legelőkön, s az ö unokáik
hancúrozásától volt hangos a szállások környéke.
A békés életet azonban egyszer csak újabb ellenség zavarta meg.
A nép, amely Csaba eltávozása után ,,székely”-nek kezdte nevezni magát,
megint fegyvert fogott, de hiába küzdött hősiesen élete és javai védelmében, az ellenség túlerejével szemben ez mind kevésnek bizonyult.
– Segíts, Csaba vezér!
– kiáltott fel ekkor az égre az egyik öreg.
A kiáltást felkapták a szelek, s vitték napkelet felé.
S ott egyszer csak nagy zúgás támadt. Nem a földön, amerre Csaba és vitézei elmentek, hanem a levegőégben.
Csaba tért vissza rég elhullott vitézei élén.
Az ellenség azonban számosabb volt, mint eddig bármikor.
S a székelyek a visszatérő Csaba királyfival együtt sem bírtak vele.
Még szerencse, hogy közben lebukott a nap a hófödte távoli hegyek fölött, s
fekete éjszaka borult a csatatérre.
De mi lesz holnap?
Hadúr azonban segítségére sietett népének: megjelent Csabának álmában azon az éjszakán.
***
– Holnap, napfölkeltekor – mondta – vedd az íjadat s lődd ki kelet felé az első nyílvesszőt.
Ahol földet ér, ott találsz egy vérvörös levelű füvet: Forrasztófü a neve.
Annak levelével érintsd meg az elesett harcosok sebét.
Azok pedig tüstént életrekelnek, s testüket többé nem fogja fegyver.
Így is történt.
Mire a nap a fák hegyébe vágott, talpon állott a forrasztófűvel feltámasztott had.
Szét is verték az ellenséget, hogy hírmondója sem maradt.
Csaba pedig úgy távozott, ahogy jött.
De lovainak patkónyoma ott maradt az égbolton: apró csillagok milliárdjainak sora mutatta útját kelet felé.
A nép azóta is Csaba Útjának vagy Hadak Útjának nevezi ezt a csillagívet, amely tiszta időben ott ragyog ama föld fölött, ahol Csaba népe székel.
Magyar Tudat
Örülök ennek az írásnak, mert az elmúlt napokban gondolkodtam el azon, hogy vajon hány évtizede láttam utoljára a tejutat, melyen a mondák szerint Csaba királyfi vágtatott a mindenségben hős vitézei élén. helyette viszon téjjel -nappal látok számtalan chemtrail csíkot. Sajnos a mai gyerekek már nem igen ismerik a magyar mondákat és legendákat, hanem értéktelen vackok nézésén (az olvasás már nem igazán divat) nevelkednek.
Ez is része a nemzet rombolásának. De nem az ifjúság bűne.
Hát a magyarnak újra a Hadak Útjára kellene lépni, hogy megszabaduljon mindattól, mely ezt az országot elveszejtette, de ehhez már nincs elegendő ereje, és nemzeti öntudata.
Fogódzkodjon meg …
Anonymus „P mester” híres műve a Gesta Hungarorum a Honfoglalás legendája
nyomokban sem támaszkodott népmesékre, mondákra (írja maga a szerző is),
írása az akkori uralkodó osztály felkérésére készült, annak útmutatásával, „vezényletével”.
A valós eseményekről azonban három évszázad távolából a szerzőnek még ködös elképzelései sincsenek. Írásának szereplői, különösen, ami a honfoglalók ellenfeleit illeti, saját írói képzeletének termékei.
Hasonló volt később a náci goebbelsi, vagy a kommunista aczéli propaganda gyártók
munka stílusa ….. csak ők már ezt „nagyban” csinálták a diktátoraik érdekében.
Anonymus mint „első fecske” legalább nemzeti kulturális értékünk.
A megmondó antimagyarok mindig mindent tudnak, hiszen a kb. 3500 éves tanaik mindent tartalmaznak. Csak egy a baj, az igazságot nem.
Gondolja hogy csak a maga fajtája ismeri a Gesta Hungarorumot Béla király jegyzőjének a könyvét .
Megjegyzés: Amúgy a XIV. századig erős kétségeim vannak a jegyző megjelelés valódiságát illetően, tekintve a fogalom világi jellegét, amely csak a XIV. században kezdett kialakulni.
Saját példányom. Hasonmás – Magyar Helikon -1977. (Eredetije latin – a könyv első fele) Fordította Pais Dezső.
Miért van az, hogy a megmondók mindig fitogtatják az amúgy gyakran oly keveset érő tudásukat.
A magyar mondagyűjtemények tartalmazzák Csaba királyfi történetét. Amúgy népmeséket nem említettem. A magyar nép pedig minden ősi regét, mondát, történetet beleszőtt a meséibe, történeteibe.
A magyar nép így vitte tovább ősi kultúrájának egy részét.
A magyar embernek nem az irodalmi és szakmai vonatkozásai fontosak, hanem az érzelmi, értelmi nemzetet összetartó erő, ami ezekből a művekből sugárzik.
De honnan tudhatná egy olyan fajta, aki itt magyar, Németországban német, Usa-ban amerikai, máshol más, azaz világpolgár.
Attól hogy valaki beszél, ír magyarul, még nem válik magyarrá, mert másképp gondolkodik és máshova tartozik. A pökhendi stílus pedig nem erősíti a hamis szavakat, hanem inkább gyengíti.
De ne fogódzkodjon meg, mert ettől sem válna magyarrá.
ui.:
A népmesékről még ennyit:
Komjáthy István MONDÁK KÖNYVE
előzetes:
„Komjáthy István a monda töredékek, krónikás naivságok, és történelmi, művelődéstörténeti tények tiszteletben tartása mellett írói szabadsággal ismertette a csak népmese-nyomokban fennmaradt magyar mitológiát…”
Az ide vonatkozó rész a hadak útja.
Más feldolgozók: Benedek Elek, Jókai, Lengyel Dénes, Móra Ferenc, mint a legismertebbek.
Szebb Magyar Jövőt!
Látható hogy néhány írást kitöröl néha a pc tulajdonosa,
de a magáét (MGMiklós) nem, így bátran folytathatja ….
Magyar az, aki magát magyarnak vallja, és tud magyarul
——————————————————————————
De az Aradi Vértanúk között volt aki egy szót sem tudott magyarul,
mégis életét áldozta értünk.
A gyászos történelmünknek is része volt, amikor törvény szinten
próbáltak meg minket magyarokat szétválasztani, összeugrasztani
többször is, kishíján megszüntetve ezzel országunkat. Megúsztuk.
Egészsége ember nem nevezheti ki magát itthon, hogy a „magyarokat”
képviseli ő egyedül a 10 millióból és senki más ….
Történelem és irodalom gimnáziumi tankönyvek, egyetemi jegyzetek,
és sok hazai klasszikus szépirodalmi regény olvasása segít a tájékozódásban.
Ismét egy új megmondó ember.
Pontokban:
1. magyar az aki magyar módon gondolkodik, és képes a magyar lelkület szerint is elkötelezetten gondolkodni, nem kell feltétlen még magyarul sem tudnia. Bár az ilyen ritka mint a fehér holló.
2. A történelemben előttük is voltak nem magyar származású magyar lelkületű egyéniségek.
De a többség nem ilyen, és szembe mennek a befogadó néppel. – Lásd pl. a jelenlegi cionista helytartótanácsot.
A szavak kitekerése, átírása nem igazol semmit, bár még csak azt sem mondtam, hogy fontos a genetikai hovatartozás.
Radnótit a saját társai verték a „halálúton”, mert magyarnak vallotta magát, pedig zsidó származású volt. Ennek ellenére a forgatom a verseit. Minden nép áldozat a világhatalom útvesztőjében.
Ebben a háborúban, a 3. világháborúban a világ népei mind áldozatok, köszönhetően a modern kori capitoliumnak.
3. Összeugratás – na ez folyik már 1948, illetve a rendszerváltásnak nevezett letiprás óta.
4. Nem írtam olyat, hogy Én képviselem a magyarokat, ez félrevezetés, adjuk a szót az ellenfél szájába, akkor igazunk lesz? A 10 millió csak kb. 9 700 000, és ebből még levonhatjuk a ránk telepítetteket a világ különböző részeiből, akik vagy állampolgársággal, vagy bújtatva a nyakunkon vannak. És akkor még szó sem volt azokról, akik fajra, nemre, eredetre való tekintet nélkül, identitás hiány miatt csak maximum állampolgárok. Csak a neoliberálisok hirdetik azt, hogy egy országban élők alkotják a nemzetet. Ez nem az USA nagyvállalat.
5. Ezért ajánlom önnek, hogy amit felkínált nyugodtan olvasgassa, tanulmányozza. De ha igazán magyart akar olvasni, akkor inkább kerülje a kijelölt „szagértők” könyveit, mert állításaik zöme hamis. A kiegyezés után írások, főleg a társadalom tudományok terén gyakran sunnyogó idegenek szájíze szerint íródtak. De még a reál területen is gyakran hamisak az állítások.
Élő példa az egészségügyi, járványügyi anyagok újraszerkesztése, a vírus fogalmának, a gyógyítási ( inkább gyilkolási) módszereinek átírása, stb.
És minden megmondónak üzenem, hogy ne próbáljanak ledegradálni, az okoskodásaikkal, mert most már elég hosszú tapasztalat áll mögöttem arról, hogy tudjam az ilyenek hova tartoznak.
Megmondom: a magyarság elárulói közé, igazi trójai falovak. Ez a cinizmusuk undorító, mint az antimagyar mainstream média gyilkoló hazugságai.
Nem szeretem a rejtett fenyegetéseket sem, mert a korom eleve megengedi, hogy szabadon nyilatkozzak félelem nélkül.
És a haláltól sem félek, mert ha csak egy támadót megsemmisítettem, az már elégtétel a végső úthoz, és az újrakezdéshez, de ha nem, akkor is szabadon tettem, amit tettem. A halálnak nevezett állapot a lelkemet nem érinti.
Amúgy csak a test hal meg, a lélek, a szellem nem.
Egyetlen egy magyar sorstársamat sem kértem, hogy azonosuljon velem, a nem magyar pedig nem az én gondom.
Ez az én szabad, szubjektív véleményem, amivel senkinek sem kell azonosulni.
Ezt a megmondók is megtehetnék de helyette inkább próbálnak dehonesztáló, félrevezető véleményeket írni, no nem az adott írásról, hanem olyan hozzászólók írásairól, ami nem felel meg a leigázó hatalom érdekeinek.
Én egy kívül belül szabad Magyarországra vágyom, amely gyakorlatilag már rég megszűnt, és a cionista gyarmatosítással be is tetőződött.
De ettől függetlenül ellenfeleink rémálma a Kerecsen Sólyom még visszatérhet.
Szebb jövőt és szabad Magyarországot a sokat szenvedett magyar nemzetnek.
Miklós ! Atyavilág, mindez Csaba királyfi ürügyén 🙂
még meghatódunk, hogy olvassa Radnótit, aki a fasizmus egyik áldozata …volt.
De ez csak egy (1) gyöngyszem a példaértékű (kusza) dolgozatából, amivel igazolja,
hogy ön bizony „magyar”, nem is akármilyen, hanem „nagyonmagyar”.
Csak nem rokona Árpád,Előd,Ond,Kund,Tas,Huba és Töhötöm uraknak ?
Hát csak írogasson – írogasson bátran, nyugodtan tovább,
nincs itt semmi probléma, az önálló műsorának pontosan itt a helye.
Azt nem állítom, hogy el is olvasom, részemről biztos nem, sajnálom rá az időt,
de talán talál egyetértő – tapsoló közönségre akik majd megértik magát.
Nem mindenki internetezik, illetve a többségnek a munkájához és az iskolához
kell a számítógép, szabadidejükben örülnek, hogy vége a szobafogságnak,
lehet végre normális életet élni, sőt van ismerősöm akinek nincs számítógépe 🙂
A „testvéroldalon” is olvasható Sz,Dezsö, aki 69 évesen leérettségizett,
majd egyetemista lett. Van akiknek a tanulás sport ….kortalanul…
a cím magyarno,com/69-evesen-sikeres-erettsegi-utan-egyetemista-lett/
„Jó dolog az internet amig azt én használom és nem az engem” 🙂