Így van ez ha valaki a nyolc első osztálya után jobb híján elmegy környezetvédőnek és kioktatja az embereket hogy hogy vigyázzanak a természetre.
Nemrég egy szupermarketben vásároltam, amikorra fiatal pénztáros nő azt javasolta nekem, hogy inkább a saját táskáimat használjam, mert a műanyag zacskó nem környezetbarát.
Bocsánatot kértem, és elmondtam neki, hogy „azén időmben nem volt még ez a „zöld” dolog.
A nő azt válaszolta, hogy
azért van ma ezzel problémánk, mert az Önök generációja nem törődött eléggé azzal, hogy a környezetetmegóvja a jövő nemzedékének.
Elgondolkodtam.
Annak idején tényleg nem volt még ez a „zöld” dolog.
De akkor mink volt helyette?
Nos, leírom, hogy mire emlékszem…
Annak idején visszavittük a tejesüvegeket,üdítősüvegeket és sörösüvegeket a boltba.
A boltból visszakerültek az üzembe, ahol mosás és sterilizálás után újratöltötték őket.
Így voltak mindig újrahasznosítva.
De ez a „zöld” dolog még nem létezett az én időmben.
A lépcsőn gyalog jártunk, mert nem voltmozgólépcső minden boltban és irodaházban.
Gyalog mentünk a boltba, nem pattantunk be a 300 lóerős verdánkba, valahányszor volt valami elintéznivalónk kétsaroknyira.
De a pénztárosnőnek igaza volt, ez a „zöld” dolog még nemlétezett az én időmben.
Annak idején kimostuk a gyerekpelenkát, mert nem volt még eldobható pelenka.
A ruhátszárítókötélen szárítottuk, nem pedig egy 240 voltot zabáló masinában.
A szél- és a napenergia szárította a ruhákat a mi időnkben.
A gyerekek a testvéreiktől örökölt ruhákban jártak, nem kaptak mindig vadonatúj göncöket.
De a pénztároshölgynek igaza volt, ez a „zöld” dolog még nemlétezett az én időmben.
Annak idején egy tévé volt egy háztartásban,nem pedig szobánként.
A konyhában kézzel kavartuk az ételt, mert nem volt elektromos gépünk, ami mindent megcsinált volna helyettünk.
Ha törékeny tárgyat akartunk postán küldeni, régi újságpapírokba csomagoltuk, hogy megvédjük, nem pedig buborékfóliába.
Annak idején nem használtunk benzinmotoros fűnyírót.
A füvet emberi erővel hajtott tologatós fűnyíróval nyírtuk.
A munka jelentette számunkra a testmozgást, ezért nem kellett fitnesztermekbe járnunk, hogy árammal működő futópadon fussunk, mint a kísérleti állatok.
De a pénztárosnak igaza volt, ez a „zöld” dolog még nem létezett az én időmben.
Ivókútból ittunk, ha szomjasak voltunk, nem vettünk műanyag palackos vizet, valahányszor inni akartunk.
A tollakat újratöltöttük tintával,ahelyett, hogy mindig új tollat vettünk volna.
A borotvában csak a pengét cseréltük, nem dobtuk el a teljes borotvát csak azért, mert a pengéje életlen lett.
De ez a „zöld” dolog még nemlétezett az én időmben.
Annak idején az emberek buszra szálltak, a gyerekek biciklivel vagy gyalog mentek iskolába, és nem használták az anyukájukat 24 órás taxiszolgálatként.
Egy szobában egyetlen konnektorvolt.
Nem volt szükségünk egy rakás konnektorra, hogy több tucat készüléknek áramot biztosítsunk.
És nem volt szükségünk számítógépes kütyüre és az űrben keringő műholdaktól érkező jelekre ahhoz, hogy megtaláljuk a legközelebbi pizzériát.
Hát nem szomorú, hogy a mostani generáció arra panaszkodik, hogy mi öregek milyen pazarlók voltunk, csak mert ez a „zöld” dolog még nemlétezett annak idején?
Pandora szelencéje/Tóth Edith
Magyar Tudat
A pénz vadászat mindent visz.
A Bp Jókai utcai tragédia oka, hogy a 110 éves 4 emeletes ház padlásterének
tulajdonosa lerombolta a padlást a tetővel együtt, majd ennek helyére
egy 15 lakásos „modern” emeletet épít, amit majd elad.
Ha nincs az életveszélyes sérült, a ledőlt párkány a tetőn,
a romhalmaz erkélyek, vagy a totál káros gépkocsik, ez akkor is bűncselekmény.
Ez Bp egyik műremeke volt. A padlás használatától a lakókat a privatizáció
eltiltotta, az önkormányzat tulajdona lett, mint annyi hasonló padlás az országban,
amit azonnal eladtak, így elindulhatott a lavina.
A budai Mátyás templom tetejét majd valaki megveszi, lerombolja,
és oda épít egy szállodát. Vagy a Halászbástyára, vagy a Parlamentre, vagy … ?
Ennyit a cikk kapcsán.