Miután az Egyesült Államok megnyomta a „start” gombot, Ukrajnában elszabadult a pokol. Amerika terve azonban meghiúsult, mert szembe kellett néznie azzal, hogy Oroszország azonnal reagál az akcióra.
Az ukrajnai kudarc után, gyors manőverrel, az Egyesült Államok figyelme új célpont, Venezuela felé fordult, reménykedve, hogy puccskísérlete itt majd sikerrel végződik. A venezuelai fejleményeket figyelve azonban újabb sikertelen amerikai intervenció szemtanúi lehetünk.
Múlt héten, John Kelly tábornok (nem tévesztendő össze John Kerry államtitkárral), az amerikai fegyveres erők első embere (ezen belül Dél-Amerika, Közép-Amerika és a Karib-térség katonai ügyeinek felelőse) részt vett Washingtonban a szenátus ülésén, ahol beszámolt a venezuelai „válságról”. A tábornok az ülésen elmondta, hogy „nincs kapcsolata a venezuelai fegyveres erőkkel”, furcsa módon azonban, óráról-órára tisztában van az ottani eseményekkel. Nicolás Maduro venezuelai elnök tevékenységét Kelly pontosan ismeri és átlátja a venezuelai helyzet normalizálásával kapcsolatos minden apró részletet.
Kelly az ülésen kifejtette, hogy Maduro mostanáig csak rendőrséget vetette be a zavarkeltők ellen, a szenátus előtt igyekezett azt a látszatot kelteni, hogy a venezuelai elnök nem bízik hadseregében. Úgy tűnik, Kelly „nincs tisztában” a dél-amerikai országok hatékony védelmi rendszerének működésével. Venezuela ugyanis, akárcsak Brazília, abszolút jól működő, ütőképes fegyveres erővel rendelkezik, amelynek elsődleges feladata nem a szóbeszéddel vívott csörte, hanem az elszánt és konkrét cselekvőképességen alapuló haza védelme a behatolókkal szemben. (A tábornok figyelmét feltehetően az is elkerülte, hogy a venezuelai fegyveres erők éppen a múlt héten tettek hűségnyilatkozatot elnöküknek.)
Az, hogy az amerikai kongresszus napirendjén szerepel a venezuelai válság, világosan megmutatja, hogy Obama liberális erői ugyanazokkal a módszerekkel próbálják meg Maduro elnököt elmozdítani az ország éléről, mint ahogy azt Janukovics esetében tették. (Az már más kérdés, hogy a forgatókönyv tökéletlen kidolgozása miatt, az egyébként darabokból összetákolt Ukrajna várhatóan szétesik.) Az Egyesült Államok nem tanult a legutóbbi kudarcélményéből sem. Venezuela esetében az elnök elmozdítására tett minden amerikai kísérlet eleve sikertelen, amelynek okát az erős venezuelai gazdasági-társadalmi berendezkedésben kell keresni.
Venezuelában, mint tudjuk, a néhai Chavez elnök államosította az USA érdekeltségű vállaltokat és kiűzte a nyugati bankokat az országból, ezzel megteremtette országa stabilitását és gyakorlatilag felszámolta a kizsákmányolást, megszüntette a szegénységet. Az Egyesült Államok ezeken a határozott venezuelai intézkedéseken láthatóan, a mai napig nem tudott túljutni. Apró réseket keres, amelyeken áthatolva megpróbálja az erős és népe bizalmát élvező elnök hatalmát megdönteni, de mint mindig, most sem veszi figyelembe a célpont és a szövetséges államok erejét.
Amennyiben az Egyesült Államok nyíltan, katonasággal beavatkozik Venezuela ügyeibe, számolnia kell a kolumbiai kormány reakciójával is. Kolumbia ez esetben már kilátásba helyezte saját fegyveres erőinek mozgósítását, katonai támogatását Maduro elnök mellett.
A világon, egyre többen látják az USA válsághelyzetét. Mára teljesen nyilvánvalóvá vált az Obama kormány túlélési politikájának elkeseredett harca. Washington figyelem elterelő hadművelete ma odáig süllyedt, hogy a Chavez okozta viszontagságokat látszólag igyekszik figyelmen kívül hagyni, ugyanakkor a térségben a „régi új”, eddig be nem vált módszerekkel próbálja visszaszerezni érdekeltségeit. Természetesen a mesterségesen, kívülről gerjesztett feszültség nem maradt megválaszolatlanul.
Maduro megszüntette a venezuelai olaj Amerikába irányuló exportját és nyíltan elutasít minden olyan washingtoni törekvést, amely a haldokló EU-hoz hasonló közösség létrehozására irányul. A venezuelai elnök nem adja el országát az Obama kormány által lepénzelt ellenzéknek, mint ahogy ez Ukrajnában történt.
Maduro soha nem hagyja Irakhoz, Líbiához, Egyiptomhoz, vagy utoljára Ukrajnához hasonlóan, külső hatásra „demokratizálni” országát.
Mauro Santayana
magyartudat.com