Örök kérdés: István király, vagy Koppány vezér?

Nemzeti körökben, történelemmel foglalkozó és történelmet tanulmányozó emberek körében gyakran találkozunk mostanság a kérdéssel: István, vagy Koppány?

Az I. István királyunkat elítélők gyakran azzal érvelnek, hogy István rengeteg embertelenséget követett el saját népe, nemzete ellen és erőszakkal vetette fel a magyarsággal a judeokereszténységet, noha nem voltak istentelenek elődeink.

Ezzel ellentétben Koppány inkább az ősi valláshoz vonzódott és másféle elvek alapján képzelte al az ország és a nemzet sorsát.

De kell-e egyáltalán választanunk?

Vizsgáljuk meg kicsit tüzetesebben a kérdést!

 A rockopera

Vannak sokan, akik „Szent” Istvánt nem tudják pontosan hova tenni.

Viszont, legyünk őszinték!

Ennek a vitának a kiéleződésében nagyban közre játszott nemzetinek nevezett rockoperánk, az István a király, amely sokak számára addig ismeretlen kontextusban mutatja be a két rivális királyjelölt harcát.

Magát Vajk-Istvánt a Szörényi-Bródi-féle rockopera úgy ábrázolja, mintha elárulta volna ősiségünket, amely bizonyos szempontból talán igaz is, hiszen őseink nem voltak istentelenek.

Mindezt sok minden más mellett bizonyítják a „honfoglalás”-kori sírokból előkerült mellkeresztek. (Természetesen ez nem honfoglalás volt, hanem Árpádék Atilla és a későbbi avarok örökségét vették vissza) 

Azonban ne felejtsük el, hogy István nem lehetett annyira gyenge karakter, amennyire a rockoperából sok helyütt kitűnik, hiszen szinte az egész életét végighadakozta és egyetlen vesztes csatájáról sem tudunk!

A rockopera szerint István riválisa az, aki szeretné megtartani ősiségünket, ám a bizánci kereszténységet maga is felveszi.

Viszont az az igazság, hogy Koppányról elég keveset tudunk, így nehéz elfogulatlan véleményt megfogalmazni.

Egyet azonban nem szabad elfelejtenünk!!!: 

A rockopera engedéllyel készült 1983-ban (Vagy lehet hogy éppen megrendelésre) egy olyan kor (szocializmus) utolsó éveiben, amikor a kereszténységet „nem nézték jó szemmel”. 

Nem kell csodálkozni tehát azon, hogy megpróbál római keresztény ellenes ideológiákat titkon a lelkünkbe csempészni.

Azon sem kell csodálkozni, hogy olyan hatalmas forradalmi siker övezte és övezi mind a mai napig, hiszen  az évtizedes elnyomás évei után végre engedélyezték (vagy éppen kezdeményezték) egy „nemzeti rockopera” megszületését.

Nem lehetünk biztosak viszont, hogy mindebben nem volt hátsó szándék.

Lehet-e szent egy többszörös gyilkos?

Mindezek ellenére viszont I. Istvánt tettei miatt egy történelmet ismerő ember nehezen tudja szentnek tartani, ellentétben Szent Lászlóval, aki addig nem volt hajlandó megkoronáztatni magát, amíg  az előző, hazaáruló király (Salamon), – aki a Szent Koronával meg volt koronázva – meg nem halt.

Szent László mondása a következő volt: „Jó uralkodó csak az lehet, aki elkárhozik.”

Varga Tibor, jogtörténészünk, a Szent Korona-tan egyik legnagyobb szakértője és az Árpád-kort jól ismerő szakember, is gyakran veszi pártfogásába I. Istvánt, már-már elfogult módon.

I. István népe ellen elkövetett bűntettei elvitathatatlanok. Koppány felnégyelése, Ajtony megölése, Vazul megvakíttatása mind a nevéhez fűződik.

Bár Vazult a történelmi beszámolók szerint István felesége, Gizella vakíttatta meg és öntetett ólmot a fülébe, hogy az az uralkodásra alkalmatlan legyen, István viszont mindezen gaztettet megtorlás nélkül hagyta, mintha nem is lenne szuverén uralkodó.

Hogy sakkban tartották-e Istvánt valamivel, az már külön okfejtést érdemelne, sok jel viszont arra utal, hogy igen.

 I. István kegyetlenkedései közé sorolhatnánk még Tónuzaba kivégzését, akit a beszámolók szerint  a bajor lovagok feleségével együtt nyakig beástak a földbe, majd fejüket pallossal szétverték és a föléjük hordott földet szentelt vízzel hintették be.

Szentnek tartott királyunk bűnei tehát elvitathatatlanok.

Ide tartozik ősi rovásemlékeink pusztítása is, mellyel ki tudja, hogy mennyi ősi tudás szállt sírba.

I. István szándékait és motivációját viszont teljes bizonyossággal nem ismerhetjük.

De vajon minden csak fekete vagy fehér?

Hajlamosak vagyunk azt hinni, mi emberek, hogy minden fekete, vagy fehér, jó vagy rossz.

De mi van, ha a dolog sokkal árnyaltabb? Mi van, ha az élet nem olyan, mint a mozivásznon?

Mindenkinek lehet jó és rossz tulajdonsága is. 

Azt kéne tehát először is vizsgálni, hogy egyik vagy másik ősünket, történelmi szereplőt mi motiválta, milyen szándék vezérelte?

Sokszor még a legjobb szándék is sülhet el balul. 

István hibáinak és kegyetlenkedéseinek egy részét ismerjük.

De azt nem tudjuk, hogy aljas, hatalmi érdekből tette-e mindezt, vagy a nemzet megmaradása érdekében?

Hiszen előtte már egy csomó birodalom bukott el itt a Kárpát-medencében ugyan ilyen vagy hasonló eszmeiséggel (szkíták, hunok, pannonok, stb.) 

Tehát tudjuk hogy István uralkodásából milyen birodalom keletkezett.

Azt viszont nem tudhatjuk, hogy Koppány uralkodásával mi lett volna a végkifejlet?

Vajon élnénk még?

Léteznénk?

Vagy ideológiáink, vallásunk miatt már bedaráltak volna a környező népek?

Talán ma mi lennénk Európa legnagyobb hatalma, talán nem is léteznénk.

Nem tudhatjuk.

Bár utólag könnyű okosnak lenni, vagy annak látszani.

Vajon biztosak lehetünk-e abban, hogy István elítélése helyénvaló és Koppány ideológiája lett volna a helyesebb út?

Vajon I. Istvánt milyen szándék által vezérelve vetette fel velünk elődeink kereszténysége helyett a judeokereszténységet?

Ne feledjük, ez az a kereszténység, amelyiknek Atilla is megkegyelmezett, hiszen megállt Róma falainál!

Persze, vannak elméletek arra vonatkozóan, hogy egy angyali víziót láthatott Atilla Róma falainál, amikor is a pápával találkozott és ezzel a vízióval megtévesztették őt is.

Kérdés viszont, hogy bármely szakrális vezető, vagy „Isten ostora” megtéveszthető-, átvehető-e? 

Ha igen, akkor mennyivel jobb ő, mint „Szent” István?

Atilla tehát megkegyelmezett Rómának és a római kereszténységnek.

Ha nem így tesz, I. Istvánnak talán esélye sem lett volna. 

Akkor tehát „Isten ostora” (flagellum Dei) is hibázott volna?

Végh Tamás

Magyar Tudat