72 éve a nürnbergi perben 22 náci vezetőt talált bűnösnek a Nemzetközi törvényszék háborús bűnök elkövetésében.
A nürnbergi per az első olyan per volt, amelyben a szövetséges hatalmak a Harmadik Birodalom politikai, katonai és gazdasági vezetői felett ítélkeztek a második világháború alatt elkövetett bűneik miatt.
A per a németországi Nürnbergben zajlott. A vádlottak a Nemzetiszocialista Német Munkáspárt, a Kriegsmarine, a Wehrmacht főbb vezetői, valamint egyéb funkcionáriusok köréből kerültek ki.
A nürnbergi per folyamán különböző szervezetek (Gestapo, SD, SS) felett is ítéletet mondtak.
A vádirat az alábbi fő bűncselekményeket tartalmazta:
1.)Béke elleni bűncselekmények.
2.)Emberiesség elleni bűncselekmény.
3.)Háborús bűncselekmények.
4.)Összeesküvés az előző három bűncselekmény elkövetésére.
Az első, még előkészítő ülést Berlinben 1945. október 18-án tartották, majd november 20-tól Lord Geoffrey Lawrence elnökletével Nürnbergben megkezdődött a per. 1946. október 1-ig, az ítélethirdetésig, 236 tanút hallgattak meg. Negyedmillió írásbeli tanúvallomást használtak fel és egy tizenötezer oldalas jegyzőkönyvet készítettek.
A per során fontos párt- és rendvédelmi intézményeket nyilvánítottak bűnszervezetté.
További hasonló pereket Németország egész területére kiterjesztve folytattak.
Ezeken 1949-ig bezárólag hozzávetőlegesen 200 további személy került vád alá, köztük embereken kísérleteket folytató orvosok, a koncentrációs táborok parancsnokai és a nemzetiszocialista gyakorlatot támogató bírák.
A főbűnösök pere 1946. október 1-én ért véget.
Tizenkét vádlottat kötél általi halálra, hetet letöltendő börtönbüntetésre ítéltek, hármat pedig felmentettek. Tíz halálraítélten 1946. október 16-án hajtották végre az ítéleteket, Martin Bormannt távollétében ítélték halálra, Göring pedig október 15-én öngyilkos lett.
Vitéz nagybányai Horthy Miklós Kormányzó Urat tanúként hallgatták ki a perben.
Szócsinné Vitéz Léber Ottilia
Mint tudjuk,
Sztálin mentette meg a halálbüntetéstől Horthy Miklóst,
ami joggal várt rá. Nem csak Nürnberg, hanem Magyarország
és Yugoszlávia is kikérte a magyar fasizmus védnökét,
akit az ellenséges antant rakott ide bábunak. Csak arról lett volna
vita, hogy ki hajtsa végre és kötél legyen van golyó.
Így viszont nem lett belőle botcsinálta „mártír”,
elmenekülhetett Portugáliába, ahol 56 hírére elhunyt.
Az unokája és menye(elhunyt) muszlim-iszlámok lettek,
a dédunokák pedig angolok. Ők csak tudták miért.
H.M. megúszta a halálbüntetést, de a magyarok – az ország nem,
akiket ő sodort a sírba közvetve 1920 -tól 1945 -ig.
Ráadásul a szovjet is őt használta fel a nyilasokkal együtt
ürügynek az ország további megszállásához a nácik kiverése után.
Horthy Miklósról azt tudjuk hogy a magyarság érdekeit nézte.
A zsidók deportálását is leállitotta. Ha ő szerint a fasizmust védte miért segitették Estorilba a zsidók,
a magyarországi újratemetésén a zsidó közösségek köszönetet mondó koszorúi voltak?
Néhányukat mentette talán, hogy saját magát igazolja, de elkésett, alaposan.
Az a törvény ami megkülönböztette a magyar állampolgárokat vallásuk és „származásuk”
szerint, az az ő védnöksége alatt született, majd fokozatosan tovább fokozták az állami terrorizmust.
A franciáknál amikor a német-náci megszállás volt, a helyi hatóság nem segített a deportálásban,
így jóval kevesebb francia zsidó lett elhurcolva, mint nálunk a magyar zsidók, pedig ott jóval nagyobb
a lakosság létszáma. Fölösleges „jófogást” keresni a magyar fasizmus első számú védnökén,
a történelem nem az álmok, hanem a történések tudománya és az is marad, hiába a „festegetés”.