Az ujgurok a mai napig számon tartják a magyarságot, mint távoli rokonokat.
14 milliónak tudjuk az Európában élő magyarok számát, mi Kelet-Ázsiában 22 millióan vagyunk, így a törzs leszármazottait 36 milliós lélekszámúra becsüljük.
A kínai kormány hszincsiangi ujgurok elleni kampánya sokrétű és szisztematikus.
A kampány fő stratégiái közé tartozik az identitáson alapuló üldöztetés, a tömeges fogva tartás, a megfigyelés, a kényszersterilizálás, a kényszermunka és az erőszakos asszimiláció.
Identitáson alapuló üldözés
Az ujgurok nem gyakorolhatják szabadon vallásukat, nem beszélhetik nyelvüket, és nem fejezhetik ki identitásuk egyéb alapvető elemeit.
A korlátozások az élet számos területére vonatkoznak, beleértve az öltözködést, a nyelvet, az étrendet és az oktatást.
A kínai kormány szorosan figyelemmel kíséri az ujgur vallási intézményeket.
Még az olyan hétköznapi cselekmények is, mint az ima vagy a mecsetbe járás, letartóztatás vagy fogva tartás alapja lehet.
Tömeges fogva tartás
Kína az önkényes fogva tartás és az erőszakos eltűnés széles körű rendszerét hozta létre.
Jelenleg hozzávetőleg egymillió ujgur van bebörtönözve fogva tartási központokban, olyan egyszerű okok miatt, mint vallásuk gyakorlása, nemzetközi kapcsolatok vagy kommunikáció, vagy nyugati egyetemre jártak.
A kínai kormány „szakképző központként” védte a táborokat, amelyek célja az erőszakos szélsőségek elleni küzdelem.
A kiszivárgott kormányzati dokumentumokból az derül ki, hogy az állam valójában vallási szokások, például imádkozás vagy szakállat növesztegető embereket, valamint családi háttér alapján célozza meg.
A kutatók arról számoltak be, hogy a táborokban az egyéneket gyakran rossz bánásmódnak és indoktrinációnak teszik ki.
Az őrizetbe vett ujgurok arról számoltak be, hogy kénytelenek voltak lemondani vallásukról, és arra kötelezték őket, hogy énekeket énekeljenek és nyilatkozatokat tegyenek a kommunista párt iránti hűségüket esküdően.
Néhányan kínzásról és szexuális erőszakról számoltak be.
Az őrizetbe vettek gyakran nem tudnak kommunikálni a családjukkal, vagy nem fogadhatnak látogatást családjukkal.
Azokat a gyerekeket, akiknek szüleit fogva tartják, a kormány által fenntartott örökbefogadási központokban helyezik el, néha távol otthonuktól és családjuktól.
Míg egyes ujgurokat olyan bűncselekményekkel vádolnak, amelyeket hivatalos büntetőeljárás keretében vizsgálnak ki, a letartóztatások többsége vádemelés nélkül történik.
Ezekben a helyzetekben a családtagok, különösen a külföldön élők, gyakran nem tudnak információt szerezni eltűnt szeretteikről, sőt nem tudnak megerősíteni, hogy őrizetbe vették őket, ami további traumát és félelmet okoz a közösségen belül.
Felügyelet
A kínai kormány kifinomult technológiát használ az emberek megfigyelésére az egész országban.
A cél az észlelt jogsértések észlelése, mint például a Kínán kívüli emberekkel való kapcsolat vagy a hit megnyilvánulása. Az elkapás őrizetbe vételt és/vagy eltűnést vonhat maga után.
Az ujgurokat szomszédaik és közösségeik állami ügynökei is szorosan figyelik.
Az „Egyesülj egy családként” program keretében a kínai kormány becslések szerint egymillió han kínai állampolgárt telepített ujgur háztartásokban kötelező otthoni tartózkodásra, hogy figyelemmel kísérjék tevékenységeiket, jelentést készítsenek azokról, és biztosítsák, hogy a han kínaiak, nem pedig az ujgur kulturális gyakorlatokhoz igazodnak.
Az ujgur családok nem tagadhatják meg ezt a személyes megfigyelést.
Kényszerített sterilizálás
Kína hosszú múltra tekint vissza polgárai szaporodási döntései feletti ellenőrzés gyakorlásában.
A 2016-os nemzeti korlátozások lazítása ellenére Kína drasztikusan más megközelítést alkalmazott Hszincsiangban.
Az állam szigorú szankciókat kezdett kiszabni a születési határok megsértéséért.
Emellett agresszív kampányt hajtott végre a tömeges sterilizálás és az intrauterin fogamzásgátló eszköz (IUD) beültetési programjai terén.
A kínai kormány tisztviselői ezt azzal indokolják, hogy a magas születési arányt a vallási szélsőségekkel azonosítják.
Kínai akadémikusok azzal érveltek, hogy az etnikai kisebbségi népesség növekedése veszélyezteti a társadalmi stabilitást és a nemzeti identitást.
A kiszivárgott kormányzati dokumentumok azt mutatják, hogy a születési határok megsértése a leggyakoribb oka annak, hogy az ujgur nőket fogolytáborba helyezik.
A nők azt vallották, hogy beleegyezésük nélkül sterilizálták őket fogva tartásuk alatt.
Más nők azt vallották, hogy őrizetbe vétellel fenyegették őket, ha megtagadják a sterilizálást vagy az IUD beültetési eljárást.
Egy ilyen kényszerítő környezetben nem valószínű, hogy bármely ujgur nőről elmondható, hogy önként beleegyezett ezekbe az eljárásokba.
Kényszermunka
Kína régóta arra kényszeríti az ujgurokat, hogy Hszincsiangban dolgozzanak.
Az ujgur nyelven hashar néven ismert kormányprogram keretében.
A vidéki ujgurok kénytelenek voltak közmunkaprojektekben dolgozni.
A közelmúltban a kutatók dokumentáltak egy gyárhálózatot, amely a hszincsiangi fogolytáborokon belül és azok közelében épült.
Ezenkívül a kiszivárgott kormányzati dokumentumokból kiderül, hogy ezekben a gyárakban való munkavégzés általánosan megszabott feltétele a szabadulásnak.
Az ujguroknak nincs más választásuk, mint ezekben a gyárakban dolgozni, gyakran alacsony vagy fizetés nélkül.
Az ujgurokat nagy csoportokban is áthelyezik kínai gyárakban dolgozni.
Ez még jobban elszigeteli őket családjuktól és közösségüktől.
Az akadémikusok felvetették, hogy a kényszermunka rendszere és az általa okozott elszakadás része lehet a kormány azon törekvésének, hogy az ujgurokat hagyományos kulturális kötelékeik megszakításával teljes mértékben asszimilálja.
Kényszer asszimiláció
A kínai kormány ujgurokkal szembeni fellépése határozottan arra utal, hogy tömeges, kényszerű asszimilációs politikát folytat.
A cél az ujgur kultúra és egyedi identitásuk kifejezésére való képességük eltörlése.
Az ujgur nők kényszerházasságokról számoltak be han kínaiakkal, és a megjelölt han „rokonokat” ujgur otthonokba küldik az „Egyesülve” elv alapján, hogy megfigyeljék és interakcióba lépjenek az ujgur családokkal a magánszférájukban.
Bár ezt általában „kulturális népirtásnak” nevezik, a kényszerű asszimilációt a nemzetközi jog nem ismeri el bűncselekménynek, és nem esik bele a népirtásról szóló egyezményben meghatározott jelenlegi népirtás definíciójába.
Jogi besorolásától függetlenül az asszimiláció fenyegeti az ujgurok kulturális és vallási gyakorlatának fennmaradását.
Emberiség elleni bűncselekmények és népirtás
A Simon-Skjodt Központ megállapította, hogy megalapozottan feltételezhető, hogy a kínai kormány emberiség elleni bűncselekményeket követ el az ujgurok ellen.
Ezek súlyos bűncselekmények, amelyek súlyos károkat okoznak a közösségekben.
Az atrocitásos bűncselekmények elkövetői gyakran mindent megtesznek, hogy eltitkolják bűncselekményeik természetét és mértékét.
A Hszincsiangban elkövetett bűncselekményekről rendelkezésre álló, független ellenőrzött bizonyítékok korlátozott mennyisége annak a közvetlen következménye, hogy a kínai kormány szinte teljes mértékben korlátozza a Hszincsiangba való bejutást.
A Simon-Skjodt Központ arra kéri a kínai kormányt, hogy teljes mértékben működjön együtt a független szakértői vizsgálatokkal.
Ahogy egyre több információ jelenik meg, többek között a kényszersterilizálással kapcsolatban, a vizsgálatok annak megállapításához vezethetnek, hogy a kínai kormány intézkedései népirtási szándékot tükröznek, és a nemzetközi jog szerint népirtásnak minősülhetnek.
A Simon-Skjodt Központ továbbra is szorosan figyelemmel kíséri a helyzetet.
Magyar Tudat