A magyar szervezett alvilág és a rendőrség egy évtizedét elemző cikksorozat, amely a szervezett bűnözés rendszerváltás óta számított első évtizedének főbb eseményeit idézi fel.
A 20. század utolsó évtizede alatt végérvényesen és alighanem elpusztíthatatlanul megvetette Magyarországon a lábát a szervezett bűnözés. Az 1990-es években az olajbűnözés megteremtette egy, a korábbiakhoz képest minőségileg más, szervezett, ütőképes alvilág pénzügyi alapjait. A bűnözők százmilliárdokat forgattak meg a fekete- és a legális gazdaságban, az alvilági csoportok bombamerényletekkel, véres és – olykor ártatlanok életét is követelő – leszámolásokkal tarkított háborúkat vívtak.
Az akkor elkövetett leszámolások, robbantások tetteseinek túlnyomó részét máig nem sikerült a rendőrségnek elfognia és bíróság elé állítania.
Bizonytalan bűnüldözők
Már 1991-ben, a Pest Megyei Rendőr-főkapitányságon lefolytatott „Presztízs-ügy” után nyilvánvalóvá vált, hogy négy-öt jelentősebb alvilági csoportot lehet Magyarországon elkülöníteni. A bandák valós piaci igényeket kielégítő, nagy haszonnal tevékenykedő „társas vállalkozások” voltak, melyek korábban-vagyon elleni bűncselekményekkel, szerencsejátékkal, zsarolással, többszörös uzsorakamattal terhelt pénzkihelyezéssel, prostituáltak futtatásával-jelentős vagyonokat halmoztak fel, s ezeket féllegális, illetve legális üzletekbe fektették.
A történelmi helyzet a szervezett csoportok kezére játszott. A rendszerváltás előtt a „párt ökleként” számon tartott és átpolitizált rendőrség a ’80-as évek végére elbizonytalanodott. A káderek – még a középvezetők is – nemigen tudták, mire számítsanak; képtelenek voltak megítélni, hogy a közelgő s akkor már elkerülhetetlennek látszó változások után mi következik. A rendőrség várakozó álláspontra helyezkedett, s lehetőleg kerülte a döntési helyzeteket.
Szellem a palackból
A rendőri hatalom elbizonytalanodását pontosan és villámgyorsan érzékelte az alvilág. A korábbiakhoz képest az egekbe szökött a gépkocsilopások száma, az utcákat és a szórakozóhelyeket elárasztották a prostituáltak, az illegális szerencsejáték-automaták – vagyis zajlott a bűnözés „eredeti tőkefelhalmozása”.
A magyarországi szervezett alvilág alapjait megvető bűnözők jelentős része profi betörőként kezdte pályáját. A ’70-es évek végén és a ’80-as évek elején kialakult, az átlagosnál vagyonosabb „géemkázó”, vállalkozói réteg ideális célpontja lett a vagyon elleni bűncselekmények elkövetőinek. Ezek a betörők jól szervezetten, pontos akcióterveket kidolgozva követtek el nemritkán százas nagyságrendű bűncselekmény-sorozatokat. Már ezekben az ügyekben fel-felbukkannak olyan nevek, melyek azután évtizedekig szerepelnek a lapok bűnügyi krónikáiban.
A ’80-as évek közepén, 1986-ban, a Budapesti Rendőr-főkapitányság (BRFK) nagyszabású felderítést – nyílt és operatív nyomozást – folytatott az L. Attila nevével fémjelzett, több tucat betörést és fegyveres rablást elkövető csoporttal szemben. A rendőrségi ügynöknek beszervezett L. tippje alapján eljárást kezdeményeztek a többrendbeli betörés elkövetésével gyanúsított P. István és társai ellen. Ekkor – Szomora Béla mellett – bukkan föl először Radnai László neve, aki az elmúlt évtized egyik meghatározó alvilági egyénisége. A „tégla” vezette el a rendőrséget az iparszerű betöréssel foglalkozó N. Bélához és társaihoz, akik között felbukkan Ferencsik Attila is. Ehhez a társasághoz kötődik a még 1984-ben vagyon elleni bűncselekmények elkövetésének alapos gyanúja miatt indított eljárás során letartóztatott Drobilich Gábor.
Mackótól az olajig
Utóbbi egyébként – L. Attila mellett – még a ’70-es évek elején tagja volt az akkoriban népszerű filmsorozat nyomán csak „négy páncélos” néven elhíresült csoportnak. Korukat messze megelőző leleményességgel követtek el kasszabetöréseket, az akkoriban csúcstechnológiának számító ún. Bécsi 2-es páncélszekrényeket alig negyedóra alatt nyitották ki. A csaknem 150 millió forint (az 1970-es éveket írjuk!) kárt okozó bűncselekmény-sorozatukat jól jellemzi, hogy Drobilich Gábor első bűntényesként 10, L. Attila pedig 14 év börtönbüntetést kapott.
Három férfi: Radnai László, Ferencsik Attila és Drobilich Gábor később jelentős szerepet játszik majd a ContiCar cégcsoport, illetve a milliárdokat hozó olajbűncselekményeket bonyolító Energol Rt. létrehozásában. A hosszú, és ugyancsak szövevényes históriában ezen a ponton bukkan fel először a néhány héttel ezelőtt őrizetbe vett és Boros Tamás vállalkozó Budapest belvárosában, az Aranykéz utcában történt felrobbantásával, valamint a Prisztás József ellen az óbudai Ladik utcában elkövetett emberöléssel – felbujtóként – meggyanúsított Portik Tamás neve, aki akkoriban az Energol Rt. vezérigazgatójaként működött. És nem is tétlenkedett, hiszen a ’90-es években, Magyarországon alig történt olyan súlyos, erőszakos, leszámolásos bűncselekmény, mellyel kapcsolatban ezek a nevek föl ne merültek volna.
(A történetekben felbukkanó szereplők egy részét megnevezzük, másokat pedig csupán nevük kezdőbetűjével jelölünk – mindkét megoldásnak oka van. A cikksorozat alapjául szolgáló írások, információk a 1990-es évek elején már megjelentek, az akkori szövegek bővített, szerkesztett változatát adjuk közre most. A szövegek természetesen tartalmaznak szubjektív elemeket, de az információk mindegyikét több forrás megerősítette – a szerk.)
Forrás: Hetiválasz
Magyar Tudat
Szerény véleményem szerint a szervezett bűnözés nem a XX. század utolsó évtizedében vetette meg lábát Magyarországon. Ám az igaz, hogy akkoriban – legalábbis az előző évtizedek izoláltságához képest – elszabadult a „pokol”. Újfajta és gyakori bűnelkövetésekkel kellett szembe néznie a felkészületlen lakosságnak, amit az akkori szakvezetők úgy értelmeztek, hogy „meg kell tanulni együtt élni a bűnözéssel”. Mint kiderült, s ez nem utólagos okoskodás, hogy ez egy nagy marhaság volt. Nem így állna az ország, ha akkor megtiltották volna a bűnőzök be- és feljutását a legfelsőbb szintekig.